Szombaton bababörzén voltunk a nagy lányommal. Mivel Hanna még a lábadozás szakaszban van ezért Ő itthon maradt az apjával. Természetesen alig árultam valamit, igaz nem is vittem sok mindent. Pakolászgattam még itthon a knőtt ruhácskákat, s olyan nehéz megválnom tőlük. Ebben a melényben olyan jó volt megülelni,....jaj, abban a kis kockás kabátban meg már igazi kis hölgyként feszített.....és a kis szoknya! Imádtam ahogy illegette benne a pelenkás popóját!
Persze ilyen hozzáállás után annak a kevéske (8OOFt)-nak is örültem. Már nem mentem hiába. Semmiképp, mert Réka meglátott az egyik árusnál egy hajcsatt - tartót. Megegyeztünk, hogy ha árulunk annyita, akkor kap egyet, ha nem akkor itthon majd megpróbálunk valamit összehozni. Ez a többes szám, mint időközben rájöttem nem volt egy jó ötlet. Mindenbe, tényleg mindenbe beleszólt. Milyen legyen, illetve ne legyen - nem sok alkotói szabadságot hagyott. Egy teljes délután ügyködtünk vele. Eredetileg cupcake lett volna, de aztán Réka mást talált ki. Süni készült. Édes, bájos, egyáltalán nem szúrós süni. Ez bizonyított tény! Mármint, hogy nem szúr, mivel a lány azóta is vele alszik. (Csattostól, szivecskéstől, mindenestől.)
