Napló borító

Piros pöttyös mint a bögrém. Rékának varrtam a szülinapjára. Meguntam, hogy számtalan füzetet elkezdett, aztán nem folytatta. Pedig olyan jókat ír! Szerettem volna valami igazán hozzá illő naplóban megőrízni ezeket a kis szösszeneteket. Az élet nagy problémáit tíz évesen.......

Csatt-tartó

Szombaton bababörzén voltunk a nagy lányommal. Mivel Hanna még a lábadozás szakaszban van ezért Ő itthon maradt az apjával.  Természetesen alig árultam valamit, igaz nem is vittem sok mindent. Pakolászgattam még itthon a knőtt ruhácskákat, s olyan nehéz megválnom tőlük. Ebben a melényben olyan jó volt megülelni,....jaj, abban a kis kockás kabátban meg már igazi kis hölgyként feszített.....és a kis szoknya! Imádtam ahogy illegette benne a pelenkás popóját! 

Persze ilyen hozzáállás után annak a kevéske (8OOFt)-nak is örültem. Már nem mentem hiába. Semmiképp, mert Réka meglátott az egyik árusnál egy hajcsatt - tartót. Megegyeztünk, hogy ha árulunk annyita, akkor kap egyet, ha nem akkor itthon majd megpróbálunk valamit összehozni. Ez a többes szám, mint időközben rájöttem nem volt egy jó ötlet. Mindenbe, tényleg mindenbe beleszólt. Milyen legyen, illetve ne legyen - nem sok alkotói szabadságot hagyott. Egy teljes délután ügyködtünk vele. Eredetileg cupcake lett volna, de aztán Réka mást talált ki. Süni készült. Édes, bájos, egyáltalán nem szúrós süni. Ez bizonyított tény! Mármint, hogy nem szúr, mivel a lány azóta is vele alszik. (Csattostól, szivecskéstől, mindenestől.)

Adventi kincsek 2012

Tavaly valahogyan ez is elmaradt. Annyi minden más volt, hogy végül nem tudtam rá az időmből szakítani. A lányok egyébként is kaptak ajándékba boltban vásárolt készet-biztosan ismeritek ti is, így azzal számolgattuk a napokat.

Az idén aztán időben elkezdtem ötlet után keresgélni, mivel már régóta szerettem volna egy ilyen igazi varrottat. Amit elpakolhatok, s majd jövőre már nem kell agyalni rajta, hogy milyen legyen. Ami egy kicsit olyan lehet idővel mint az én gyerekkoromból megmentett karácsonyfadíszek.
Az eredeti elképzelésem egy kicsit más volt, de amikor a méteráru boltban megláttam ezt a tündéri angyalkás anyagot, akkor eldőlt a sorsom. Menet közben azért megkérdeztem magamtól néhányszor, hogy biztosan jól gondoltam-e. Mire mind a 24 csillagnak valót kiszabtam, azaz 4x24 db-t, addigra már a gondolatába is belefáradtam. A varrása is eltartott egy ideig, de megérte. Olyan lett amilyennek szerettem volna. Kedves, vidám igazán illik a lányok szobájába.És méltó rá, hogy ezzel várjuk a CSODÁT(ahogy ezt Vacskamati olyan szépen megfogalmazta.)
S hogy mik kerültek az adventi naptárba? Szigorúan csak apróságok. Szaloncukor, hajcsat, diafilmek, és szinház jegyek(ami ugyan nem apróság, de oda egyébként is elmennénk, így viszont sokkal izgalmasabb). Én úgy tapasztaltam, hogy valóban nem is az lényeg, hogy mi lapul a kis csomagokban, hanem hogy ott lapul valami, ami titok,és ami közelebb viszi őket- napról napra haladva- a varászlatos estéhez: a KARÁCSONYHOZ.